Kié a szőlő? – Anthony Mikovsky prímás püspök a ránk bízott ajándékokról

Jézus a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédében olyan embereket állít elénk, akik megfeledkeztek arról, hogy a szőlő nem az övék. Anthony Mikovsky prímás püspök elmélkedése arra hív, hogy az Egyházban és a saját életünkben is megvizsgáljuk: mit teszünk azzal, amit Istentől kaptunk?

A gazda szőlőt ültetett, bekerítette, sajtót ásott benne és őrtornyot épített. Mindent előkészített ahhoz, hogy a szőlő termést hozzon. Amikor azonban elküldte szolgáit a termésért, a munkások bántalmazták és megölték őket. Végül a gazda fiát is megölték, mert azt hitték, így megszerezhetik az örökséget. Jézus a példabeszéd végén kimondja: Isten országát olyan nép kapja, amely megtermi annak gyümölcsét (Mt 21,33–43).

Anthony Mikovsky prímás püspök szeptember 24-én közzétett elmélkedésében arra mutat rá, hogy Jézus szavai először a vele szemben álló vallási vezetőket szólították meg. Ők ismerték a szőlő képét a Szentírásból, és ismerhették a próféták sorsát is. A példabeszéd azonban nem maradhat csupán róluk szóló történet. Bennünket is kérdez.

Az életünk, a családunk, a közösségünk és az Egyház mind ránk bízott ajándék. Dolgozhatunk bennük, építhetjük és gondozhatjuk őket, de nem tekinthetjük őket a saját tulajdonunknak. Ez különösen fontos figyelmeztetés mindazok számára, akik az Egyházban szolgálatot vagy felelősséget kaptak. A közösség nem azért van, hogy birtokoljuk: azért bízta ránk Isten, hogy benne az ő országa gyümölcsöt teremjen.

Milyen ez a gyümölcs? Mikovsky prímás püspök Pál apostol nyomán a Lélek gyümölcseit idézi fel: a szeretetet, az örömöt, a békességet, a türelmet, a kedvességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget és az önuralmat. Ezeknek a belső ajándékoknak látható tettekké kell válniuk: megtérésben, irgalmasságban, a másik ember szolgálatában és Krisztus örömhírének továbbadásában.

A szőlőmunkások tragédiája az volt, hogy már nem ismerték el a gazdát. Nekünk ezért újra és újra fel kell tennünk a kérdést: amikor az Egyházról, a szolgálatunkról vagy az eredményeinkről beszélünk, emlékszünk-e még arra, kitől kaptuk mindezt?

A szőlő Istené. Mi arra kaptunk meghívást, hogy gondozzuk, és olyan gyümölcsöt teremjünk benne, amelyből mások is részesülhetnek.