2026. augusztus 9., vasárnap

„Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31)

Péter elindul Jézus felé a vízen. Amíg az Úrra néz, képes arra, ami emberileg lehetetlennek tűnik. De amikor tekintete nem Krisztust fürkészi, hanem a viharral van elfoglalva, megszületik benne a félelem – és süllyedni kezd.

Milyen ismerős ez! Sokszor mi is bátran elindulunk. Hiszünk, imádkozunk, remélünk. Aztán jön egy váratlan nehézség, egy csalódás, egy bizonytalan helyzet, és egyszerre nagyobbnak látjuk a hullámokat, mint Istent.

Jézus azonban nem hagyja Pétert elsüllyedni. Azonnal kinyújtja a kezét. Csak ezután kérdezi: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Ez nem a gyenge ember megszégyenítése, hanem meghívás a bizalomra.

A hit nem azt jelenti, hogy körülöttünk mindig csendes a tenger. A hit azt jelenti, hogy a viharban is tudjuk, kire kell néznünk.

Talán ma nekünk is csak ennyi a feladatunk: levenni tekintetünket a hullámokról, és újra Krisztusra nézni.