2026. szeptember 13., vasárnap
„Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg.”
Róm 14,8
Ezt a mondatot sokszor temetéseken halljuk, ezért könnyen úgy érezzük, mintha elsősorban a halálról szólna. Pedig Szent Pál először az életről beszél: ha élünk, az Úrnak élünk.
Most élünk. Most van időnk szeretni, megbocsátani, szolgálni, jót tenni, újrakezdeni. Most lehet Istennek adni a napjainkat, a munkánkat, az erőnket és mindazt, amit kaptunk.
Istennek élni nem azt jelenti, hogy minden pillanatban valami rendkívülit kell tennünk. Azt jelenti, hogy a hétköznapjainkban sem feledkezünk meg arról, kihez tartozunk. Ahogyan beszélünk, ahogyan másokhoz fordulunk, ahogyan a ránk bízott feladatokat végezzük… Mindez lehet az Istennek adott élet része.
A halál majd eljön a maga idejében. Addig készülni kell. De úgy, hogy nem mulasztjuk el az élet-adta lehetőségeket.
Most élni kell. És most kell Istennek élni.
