2026. szeptember 27., vasárnap

„A vámosok és az utcanők megelőznek benneteket Isten országában.” (Mt 21,31)

Jézus szavai meghökkentőek. Azokat állítja példaként hallgatói elé, akiket sokan megvetettek, és akiktől a vallásos emberek inkább távol tartották magukat. Persze nem a múltjukat dicséri. Azt látja, hogy képesek meghallani Isten hívását, megbánni, amit tettek, és új útra lépni.

Jézus előtte két fiúról beszél. Az egyik nemet mond apjának, de később mégis elvégzi a rábízott munkát. A másik igent mond, aztán nem indul el. A példázat egyszerű kérdést tesz fel nekünk: mi történik azután, hogy kimondtuk a szép szavakat? A hitünk láthatóvá válik-e a döntéseinkben? Valóvá válik-e abban, ahogyan másokkal bánunk?

Könnyű biztosnak lennünk önmagunkban, ha ismerjük az imádságokat, részt veszünk az egyház életében, és tudjuk, mit kell válaszolni. Közben talán éppen az a változás várat magára, amelyre Isten ma hív bennünket: egy beismert tévedés, egy jóvátett bántás, egy őszinte bocsánatkérés.

Jézus senkit sem zár be a múltjába. Ezért reménységet hordoz minden szava. Aki tegnap még távol volt, ma elindulhat felé. Nekünk pedig nem mások helyét kell méricskélnünk Isten országában, hanem meghallanunk a hívást, és megtennünk az első lépést.