Megvallani hitünket
Anthony Mikovsky, a Lengyel Nemzeti Katolikus Egyház (PNCC) prímáspüspöke augusztus 27-én közzétett elmélkedésében Péter apostol hitvallásából kiindulva arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresztény hit nem merülhet ki a hitigazságok ismeretében. A Krisztusról tett hitvallásnak a hívő egész életét át kell formálnia.
A „To Declare Your Faith” – „Megvallani a hitünket” című írás középpontjában Jézus tanítványaihoz intézett kérdése áll: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válasza jól ismert: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” Mikovsky szerint azonban a történet nem csupán Péter hitéről szól. Ugyanezt a kérdést minden kereszténynek személyesen is meg kell válaszolnia.
A prímáspüspök felidézi az előző vasárnapok evangéliumi történeteit is. Péter képes volt elindulni a vízen Jézus felé, amikor azonban figyelme elfordult Krisztusról és az erős szélre tekintett, süllyedni kezdett. Jézus ekkor „kishitűnek” nevezte. Ezzel szemben a kánaáni asszony semmilyen látványos vagy rendkívüli tettet nem vitt véghez: egyszerűen kitartóan követte Jézust, irgalmáért könyörgött, és nem engedte magát eltéríteni. Neki Jézus azt mondta: „Nagy a te hited!”
Mikovsky ebből arra mutat rá, hogy a hit nagysága nem feltétlenül rendkívüli cselekedetekben mutatkozik meg. A keresztény ember nincs arra meghívva, hogy csodákat tegyen vagy a vízen járjon, arra azonban igen, hogy életével választ adjon Krisztus kérdésére.
Az elmélkedés hangsúlyos gondolata a hit ismerete és a megélt hit közötti különbség. A hitoktatás, a Szentírás tanulmányozása és a keresztény tanítás megismerése nélkülözhetetlen, de mindez Mikovsky szerint még csak felkészülés. A keresztény meghívás ennél többet jelent: annak, amit Krisztusról vallunk, gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben is meg kell jelennie.
A prímáspüspök arra is felhívja a figyelmet, hogy Jézus nem véletlenül Fülöp Cezáreájának környékén tette fel tanítványainak a kérdést. Olyan vidéken jártak, ahol számos pogány kultusz volt jelen. Mikovsky párhuzamot von az akkori világ és napjaink között: ma is számtalan dolog igyekszik megszerezni nemcsak az ember figyelmét, hanem ragaszkodását és odaadását is.
„Mindaz, amit Jézusba vetett hitünk, bizalmunk és iránta való odaadásunk elé helyezünk, bálvánnyá válik számunkra” – fogalmaz írásában.
Ezért a „Kinek tartod Jézust?” kérdésre nem elegendő a hittanilag helyes választ megadni. A valódi kérdés az, hogy ez a válasz mennyiben határozza meg a hétköznapokat. Befolyásolja-e az ember döntéseit, gondolkodását, beszédét és másokhoz való viszonyát? A Jézussal való kapcsolat csupán a vasárnapokhoz kötődik-e, vagy jelen van a mindennapi életben is?
Anthony Mikovsky szerint a vasárnapi és ünnepi szentmisében elmondott Hiszekegy ezért nem a hitvallás végpontja, hanem annak kezdete. A keresztény ember egész életének tanúságot kell tennie arról, amit szavaival megvall.
Elmélkedése végén a prímáspüspök a PNCC imakönyvének reggeli imáiból idéz, amelyekben a hívő egész napját – gondolatait, szavait és cselekedeteit – Istennek ajánlja.
A prímáspüspök üzenetének középpontjában így egy egyszerű, de személyes kérdés marad: nem csupán az, hogy mit tudunk Jézusról, hanem hogy az életünk mit mond el arról, kinek tartjuk Őt.
